SzervezŐK – 4. rész

Fogadjátok szeretettel sorozatunk záró részét, amelyben bálunk főszervezője szólal meg. Ezúton is köszönjük mindenkinek a sok-sok szervezést!

„Az idei bálnak én voltam a hivatalos főszervezője, azonban feladatomat nagymértékben segítette Harkay Eszter csapatparancsnokunk és azon tucat cserkésztestvérem, vezetőtársam akik a brigádok vezetését ellátták.

Főszervezőként a brigádok összefogásán túl a főbb feladat a bál kommunikációjában, és a bál meghatározásában (helyszín, berendezés, zenei szolgáltató) volt. Ezen kívül hagyományokhoz híven a borok is hozzám tartoztak – amihez jövőre biztosan segítséget fogok kérni. A főszervező munkáját részleteiben nehéz látni. Egyeztetések kifelé, amiknek eredményéről beszámolsz befelé. Ezen az úton azonban sok rögtönzés van, hirtelen felmerülő problémák megoldása, vagy éppen újratervezés. Fontos megjegyeznem, hogy a bál szervezése az idei évben kezdődött, innen nézve fantasztikusnak tartom az eredményt, de magamba nézve látom, hogy volna még min dolgozni.

Ha bárkit választhatnék, a Jóbarátokból Mónikát kértem volna fel a szervezésre – aki ismeri, tudja miért.

Szerencsétlenségemre a bál előtti tombola csomagolást és bál átbeszélését ki kellett hagynom, mert egy ág csapódott szemembe. Sokan nagyon kedvesen és szeretettel fordultak hozzám nemcsak a bál alatt, hanem utána is, és kérdeztek rá, hogy mi történt.

Mindezt megelőzően nehéz időszakon voltam túl, sokszor erőtlennek és elkeseredettnek éreztem magam, de a mellettem álló cserkésztestvérektől (legyen szereplő vagy szervező) érkező bizalom, szeretet és Jézusba vetett bizodalom valahogy mindig átlendített a nehezén. 

Amikor a bálon a csapatparancsnoki köszöntőt követően Eszter kihívott, kiemelt és megajándékozott, az egyik szemem sírt, a másik nevetett, de tette ezt a legnagyobb boldogságban. A jelenlévők kedvéért a fedett szemem sírt. 🙂

A felém áradó szeretet volt a legcsodálatosabb élmény.”

– Stampf László (Lacika)

SzervezŐK – 3.rész

“Hivatalosan a szervezés pénzügyi részéért feleltem, a teremberendezésért, a hirdetésért és a műsorokért. Nem hivatalosan szinte mindenben segítettem.

Az én feladataim nem látható része az italbeszerzésben való segítés, a bál utáni nap hajnalig tartó pénzszámolás, a regisztrációk folyamatos ellenőrzése és az asztalbeosztás kétnaponkénti újrarajzolása volt. Hermionét szívesen hívtam volna segítségül a rendezettségével és a varázslataival. Sok mindent megkönnyítene. 

Mikor a barátommal táncoltam, az volt az este legkedvesebb pillanata számomra.”

– Harkay Eszter

SzervezŐK – 2.rész

A következő részben csapatunk korábbi parancsnoka mesélt lényegre törően a szervezési feladatokról, élményeiről.

“A munka nagy része a büfés feladatok összehangolásában volt. Amit ezen kívül a résztvevők nem láttak, az a beszerzés és a bevásárlás. A Dzsinnt hívnám, ha bárkit segítőnek választhatnék. Három kívánságom sok mindenre elég lenne, például bevásárolhatna, cipekedhetne és a fizetésből is kivehetné a részét.”

A bál legjobb pillanata az volt, amikor (egyszer) táncoltam a feleségemmel, Gabóval.

– Harkay Péter

SzervezŐK – 1.rész

A következő napokban Cserkészbálunk szervezői mutatkoznak be, és mesélnek a feladataikról. Talán nem is gondolnátok, hogy a színfalak mögött mennyi munka van egy ilyen esemény szervezésében. Most kiderül.


“Nekem a jégmadár és a gesztenye őrs tagjaival, a bál keretmeséjének és dekorációjának kitalálása és megteremtése volt a feladatom.
Ami az én munkámból szinte “láthatatlan” volt, az a nagyon sok ötletelés, tervezgetés. A dekoráció kellékeinek összeírása, végiggondolása. Kinek van? A csapatnak van? Ha nincs, akkor kitől tudnánk kölcsönkérni? Valamint a beszerzőtúrák.
A feladataimhoz, ha egy híres embert hívhattam volna, akkor Simone Ashley-t/ Kate-et választanám. Ő biztosan tudná, hogyan kell szépen feldíszíteni a báltermet.
A legemlékezetesebb pillanat az volt számomra, amikor a szalamandraj tagjai keringőztek.”

– Gorell Nóri

Decemberi kalandozások

Téli tábor

Karácsonyhoz közeledve, december közepén tartottuk meg a téli táborunkat. Az előző évektől eltérően most nem utaztunk el, ugyanis Szombathelyen a Reményik Sándor Általános Iskolába költöztünk erre a hétvégére.

Péntek délután volt a megbeszélt találkozó, az osztálytermek kezdtek megtelni polifoamokkal és hátizsákokkal, a fiúk a földszinten, a lányok az emeleten rendezkedtek be. A tábor kezdeteként felvontuk a zászlót, elénekeltük a Cserkészinduló első versszakát. Ezt követően vacsora, majd tábortűz következett az esti programban. Az énekek és játékok között az őrsök meseerdőben jártak, ahol egy csillaggal találkoztak, aki lepottyant az égből, és a cserkészektől kért segítséget, hogy hazataláljon.

Bővebben… “Decemberi kalandozások”

Up ↑