,,Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.”
/Pilinszky/
2020. 12. 08.
Tomasovszki István
Jöttél a remény mezején
Kerestelek a hegy tetején,
De nem voltál a szikla peremen.
Hittem, ha máshol nem, de fenn,
Ahol az ég csúcsot ér,
Ott leszünk majd; te és én.Tenger mélyén sötétlő árok,
Saját konok magányom a társ.
Nem vagy ott, nincs ott semmi más,
Csak hiányból font átkok,
S lenn utánad kiáltok,Uram! Mutasd fiadnak magad!
Ha kell, vagyok üresség, homoksivatag,
Tisztult elméjű, bölcselő agg,
Aki minden valót tagad,
Csak egy percre lássalak!Aztán jöttél a remény mezején,
Mögötted bársony illatok lengtek,
Pedig már rég nem kerestelek.
Szállást kértél szelíden,
És én beengedtelek…
